soundinfo-icon

Kattints a hanglinkekrespeaker, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

finishedinfo-icon

Ezt a mesét eddig 56 alka­lom­mal olvasták végig.


1

RobozzumForrás: Mayer TamásVolt egyszer egy zöld robozzum, aki küldöncként dolgozott, mint úgy általában a robozzumok. Régebben imádott száguldani, mígnem egyszer egy balesetben megsérült a lebbencsmotorja.
– Már csak cammogok – mondogatta keserűen.
A robozzum a baleset helyszínét azóta sem kereste fel. Inkább került kilométereket, csak hogy ne kelljen azon a réges-régi hídon átmennie, ahol az ütközés történt. Azonban semmi sem tart örökké, az emlékek lassan halványodni kezdtek, és amikor egyik délután megint a híd túloldalán akadt dolga, rövid gondolkodás után ráfordult az odavezető útra.
– Újra át fogok menni azon a nyavalyás betoncsíkon! – füstölgött magában, mintha a híd tehetett volna bármiről is.
Csendesen lebegvespeaker közelítette meg az átjárót, és türelmesen beállt a sorba. Erről a hídról tudni kell, hogy nagyon keskeny volt, így egyszerre csak egy robot fért el rajta. Az arra járó robotok már tudták a szabályt, és türelmesen megvárták, amíg a szemből jövő átért, és csak akkor indultak el a túlpart felé.
Illetve – mégsem tudta mindenki. A fiatalabb robozzumok nem voltak olyan türelmesek, mint a többi robot. Gorombáskodtak, tolakodtak, és bevágtak a többiek elé. A robozzum nagyon szégyellte magát! De nem csak a kollégái miatt, hanem azért is, mert nemrég még ő is pontosan ugyanígy viselkedett.