Pár perc repülés után a kisrobot óvatosan ki merte nyitni a szemét, és megkönnyebbülve tapogatta meg magát. Hála a magasságos feszültségnek, megvolt keze-lába, és nem hiányzott a mellkasáról a kis fémlapocska sem. Lenyűgözve nézett hátra a Föld felé, ami lassan távolodott a messzeségben.
– Tudok repülni! – kacagott fel a kisrobot vidáman.
Vigyázva kinyújtotta az egyik kezét előre, a másikat pedig a kis fémteste mellé szorította, ahogy a Szuperrobot képregényekben látta, és megpördült a tengelye körül.
– Tényleg tudok repülni – nevetett fel boldogan, hogy aztán rémülten kiáltson fel, mert hirtelen egy piros autó tűnt fel előtte a semmiből.Forrás: Mayer Tamás (háttér) Alig tudta kikerülni.
– Hát ez meg hogy? Milyen idióta lövi ki az autóját az űrbe? – hápogott meglepetten.
Az autót hamarosan elnyelte az űr sötétje, de a kisrobot álmélkodva bámult utána egy ideig.
– Gondolom egy milliárdos idióta... – rántotta meg a vállát, és száguldott tovább.