– Tudom, tudom. Csak hallgass végig – nyugtatta Kódnyűvő a tiltakozó lovagot. – Azt tudjuk, ugye, hogy Boszorkód átka hogyan hangzik:

"Maradjon lefagyva az idők végezetéig, hacsak az igaz szerelem koccantása fel nem oldja őt és mindenki mást az átok alól."

– Na, ez az, amit ezek a bolondok – itt Kódnyűvő a robothalom felé biccentett – nem vettek komolyan. Azt hitték, hogy elég azt mondani, hogy „úúúú, én aztán szeretem Chipkerózsikát” és az átok megszűnik. De az nem elég! Tényleg igaz szerelemnek kell lennie!
– Akkor itt fogunk megrozsdásodni... – legyintett rezignáltan MacNeel, és letérdelt régen látott kedvese, Preferencia elé, aki szintén Chipkerózsika szobájában ücsörgött, természetesen mozdulatlanul. – De legalább a szerelmem mellett pihenhetem örök álmomat.
– Az örök álomra lesz máskor is időd, most dolgunk van. Ugyanis rájöttem, naná, hogy rájöttem, hiszen zseni vagyok, hogy Boszorkód vétett egy hibát.