Ezzel egyidőben a palota megelevenedett. Újra működtek a szolgák, a robotolók, az udvaroncok, mindenki. Megmoccant a robontó is, engedelmesen Chipkerózsika ágya végéhez kuporodott, és úgy dorombolt, mint egy robotcica. Természetesen kinyitotta a szemét a robotkirály, a felesége, és mind a tizenegy másik lánya. Köztük Chipkerózsika is, aki egyből felsikoltott.
– Apaaaaaa! Preferencia ellopta a lovagomat! – visította, amikor meglátta, hogy MacNeel Preferenciát tartja a karjai között. Úgy kellett Kódnyűvőnek lefognia, és egy nyugtatóprogramot lefuttatni rajta, hogy ne essen neki a húgának.
Mindenki más természetesen örvendezett, hogy megszabadultak az átoktól, és Kódnyűvő lett a nap hőse. Úton-útfélen a hátát veregették, briliáns eszét dicsérték, daliás tartását irigyelték. Nem csoda, hogy mindenki vele akart szelfizni.

– Na persze... Nem MacNeel lovaggal?
– Ugyan, kérlek! ... Na jó, néhányan... esetleg.

Bios király ezután gazdagon megjutalmazta Kódnyűvőt, és felajánlotta neki Chipkerózsika királykisasszony kezét. A hős azonban udvariasan megköszönte a király jóságát és nagylelkűségét, besöpörte bankszámlájára a tetemes mennyiségű bitgarast, majd a következő nap reggelén új kalandok felé indult.