Ekkor a szoba megremegett. Vascsörgés hallatszott, majd a helyiség plafonjáról akkora láncok omlottak a dragobontóra, hogy még ő sem tudott mozdulni alattuk. Ezután rejtett résekből hegyes vashorgok emelkedtek ki, és jó feszesen rögzítették a láncokat a betonpadlóhoz. Amikor a dragobontó rájött, hogy kelepcébe csalták, dühösen felüvöltött.
– Ezt még megkeserülöd, királykisasszony! Ha kiszabadulok, akkor úgyis a feleségem leszel, és engem fogsz szolgálni egész életedben!
– Jól mondod, dragobontó! „Ha” kiszabadulsz. De nem fogsz, erre gondom lesz – mondta a királykisasszony, aki közben előjött a titkos kamrából, ahol éjfél előtt elbújt. Pár pillanatig nézte a megbéklyózott szörnyeteget, majd lassan megfordult, és elindult kifelé a teremből. A dragobontó ordítása kikísérte a folyosóra, ami azonnal elhalt, amikor rácsukta a vastag, hangszigetelt ajtót. A biztonság kedvéért kétszer ráfordította a nagy vaskulcsot, majd némiképp megkönnyebbülve elindult a trónterem felé.

VÉGE

Tetszett a mese? Akkor oszd meg a barátaiddal! Nem tetszett? Akkor oszd meg az ellenségeiddel! Köszi!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A Robotkirályon ilyen klassz meséket találsz. Folytassuk?

Ez a mese A hét kisrobot és a robontó című mese­könyv harmadik kötetében szerepel, ami egyelőre kiadóra vár.