Szomorúan motorozott vissza a királykisasszony palotájába a kisrobot, de útközben új tervet kovácsolt. Ez alkalommal még erősebb motort választott a garázsból, ami aztán tényleg úgy száguldott, mint a veszedelem. A két megmaradt szívecskéje alig tudta követni őt.
Ez alkalommal négy nap és négy éjjel tartott az út a fekete várig, ahol a kisrobot bátran behajtott a kapun.
A várudvaron megint ott szomorkodott a királykisasszony, kezében drótkefe, újra páncélt csiszolgatott, amitől könyékig csupa rozsda volt szegény. Amikor meglátta a kisrobotot, boldogan ugrott a nyakába, majd gyorsan felültek a motorra, és indultak haza.
Persze a Batárgány megint éktelen dudálásba kezdett, mire a dragobontó nagy dérrel-dúrral hazasietett, és dühösen berontott a garázsba.
– Hogy a rozsda egye a karosszériádat, mit ricsajozol itt nekem? Nincs elég benzin a tankodban, nincs elég töltés az aksidban? – üvöltött rá a kocsira.