A kisrobot megropogtatta kezét-lábát, majd méltatlankodva fordult a szörnyeteghez.
– Te dragobontó, nem lett volna egyszerűbb, ha csak elveszel egy szívecskét?
– Egyszerűbb lett volna, kisrobot, persze! De abban mi lett volna nekem a szórakozás? – nevetett fel dörgő hangon a másik, azzal megragadta a robot-királykisasszonyt, begyömöszölte a Batárgányba, felugrott a kocsi tetejére, és már repesztettek is vissza a soktornyú fekete várba.
Szomorúan motorozott vissza a kisrobot a királykisasszony palotájába, ahol egyből lesietett a garázsba, hogy egy újabb, ha lehet, még gyorsabb motort válasszon a következő mentőakcióhoz. Ahogy ott gondolkodott, váratlanul neszt hallott hátulról. Mintha valaki köhécselt volna.
A kisrobot nem volt ijedős, de azért a biztonság kedvéért a kezébe kapott egy féltengelyt, és azzal lopakodott a hang irányába. A garázs végében, a selejtes alkatrészek kupacának tetején egy kis elektromos robogó feküdt, az köhögött.
– Gyere közelebb, kisrobot – nyögte a kis motor.