Misó elhelyezkedett az ülésen, Vévé pedig kikanyarodott a töltőállomásról, és felgyorsított. Pár percig csendben száguldottak a néptelen úton, amikor a kocsi megszólalt.
– Elég messze laksz, kedves gazdám.
– Misó.
– Elnézést, nem értem.
– Misó a nevem! Ne kedves gazdázz itt nekem.
– Értettem, Misó gazdám. Szóval, elég messze laksz.
– Tudom, de nem baj. Nem sietek.
– Pedig én tudok egy rövidebb utat.
– Aha... és mi lenne az?
– Látod azt a nagy piros gombot a műszerfal alján?
– Látom.
– Ha azt megnyomod, akkor átváltok repülő üzemmódba.
Misó elképedve, mindazonáltal hitetlenkedve nézett az említett gombra.
– Nem létezik!
– Mondom! Csak nyomd meg!
A robotfiú a gombra tette a mutatóujját, majd hirtelen elrántotta.
– Neked már nem hiszek el semmit! Biztos megint be akarsz csapni!