– De... de... de... miért? – csuklott el a kisautó hangja.
– Már mondtam. Hazudott nekem, én pedig azt nem szeretem.
– Én tuti nem hazudnék neked – rebegte Vévé, miközben a motorháza felett ide-oda himbálózó golfütőt bámulta megbabonázva.
– Ezt örömmel hallom. Mennyivel tudsz menni?
– Háromszázzal.
Az ütő finoman a kocsi orrára huppant, mire Vévé kétségbeesetten felordított.
– Jaj, ne haragudj, összekevertem! Százharminccal! Százharminccal!
– Ez már hihetőbben hangzik. Miért adott oda Svindler Simon olyan olcsón Misónak?
– Mit tudom én?... Biztos jó barátja annak a bamba robotfiúnak, és kedvezni akart neki.
– Azt mondod? Jó, akkor ezt a kis labdát odateszem az orrodra... Így ni!... Most pedig megpróbálom elütni.
A golfütő veszélyesen közel lebegett a kocsi motorházához, mire Véve kapkodva helyesbített.
– Akarom mondani, mert senkinek sem kellek! Meg akart szabadulni tőlem!
– Miért?
– Mert állandóan hazudok!
– Aha! – kiáltott fel a reszelős hang, és a nehéz golfütő a magasba emelkedett.