Amikor a robotfiú visszatért az autóhoz, tanácstalanul az oldalán kezdett keresgélni.
– Hová öntsem, te kocsi? Nem látok nyílást az olajhoz.
– Vévé.
– Tessék?
– A nevem Vévé.
– Jól van, Vévé, de akkor sem tudom, hogy hová öntsem az olajfröccsöt.
Az autó erre megint akkorát kacagott, hogy a töltőállomáson mindenki Misóék felé kapta a fejét. A kocsi megint röhögött vagy fél percig, majd elhaló hangon megszólalt.
– Jaj, ezt nem tudom megunni! Láttad volna, milyen ostoba képet vágtál!
– Ne viccelj velem, te kocsi!...
– Vévé.
– Bánom is én! Mondd meg, hová öntsem ezt az olajat, aztán induljunk haza.
– Elektromos autó vagyok, kis gazdám.
– Micsoda? Akkor miért hozattad az olajfröccsöt, pláne miért benzinhabbal?
– Kíváncsi voltam, hogy megteszed-e.