– Mennyit adsz érte, Öcsi? – kérdezte, miközben szemei ide-oda jártak, az üzletet vizslatva. – Az ott gyémánt rajta, vágod?
Ekkor a vitrinben váratlanul felkiáltott az egyik készülék.
– Né' má'! Hiszen ez a Drágaköves Mici! Még Vangubáné vette meg a múlt héten. Hogy kerültél ehhez a robotlókötőhöz, Mici?
– Ne is kérdezd! Tegnap délelőtt kilopott a gazdám retiküljéből, most meg 50 nyavalyás bitgarasért kínálgat mindenkinek. Engem, amikor hússzor annyit érek! – dohogott Mici. – Hová süllyed ez a világ, kérem szépen, hová...?
– Inkább maradnál nála?
– Jaj, dehogy! Igazad van!... Inkább vegyenek meg 50 bitgarasért, mint hogy újra visszamenjek a lakására, a Turing park 12623-ba. Tele volt lopott mobillal és ékszerrel! Ráadásul... ráadásul... – Mici hangja itt elcsuklott, zokogás rázta meg gyémántos karcsú testét – néhány mobil darabokra volt szedve!... Még az aksi is hiányzott belőlük!... Higgyetek nekem, ez egy szörnyeteg!
– Szent Mikrohullám! – borzadt el a többi mobil, és együttérzően hallgatták zaklatott társukat.