A városkában közben híre ment, hogy a mobilbolt új eladója nagyon érti a dolgát, és a mobiltelefonok minden problémáját meg tudja oldani. Jöttek is a robotok, hozták a mobilokat, Misó alig győzte hallgatni és javítani őket.
Már közeledett a munkaidő vége, amikor tíz perccel a zárás előtt egy csinos robotlány sétált be a boltba, mire Misó majd megsüketült, mert a mobiltelefonok egyből elkezdtek hangosan kárálni.
– Nézd má', megint itt van a Százgigás Erzsi!
– Hogy újra végigtapogasson mindenkit, hihihi!
– Ja-ja, pedig úgyse veszi meg egyikünket sem.
– Úgy látszik ez a keddi programja. Soppingol a drága... – vihogtak a mobilok.
Erzsi közben felemelte az egyik legújabb típust, és alaposan megvizsgálgatta.
– Most nézd meg, engem szúrt ki magának! Drága vagyok én neked, Erzsi! Jaj, édes mobilanyám, már szédülök, annyiszor forgat meg ez a robotleány!
A vitrin egyik sarkában feküdt egy kecses, olcsóbb készülék, az nem panaszkodott.
– Én nem bánom, ha nézeget. Igenis szeretném, ha engem venne meg, olyan szimpatikus. Még barátnők is lehetnénk...