– Jól van, akkor megveszem ez a fehéret. De ha nem válik be, akkor visszahozom – adta meg magát Erzsi.
– Megegyeztünk – mondta Misó, és egyáltalán nem bánta volna, ha újra látja a robotleányt.
Misó Erzsi szemébe nézett, átküldte neki a szükséges dokumentumokat, a jótállást és a számlát, Erzsi pedig kifizette a telefon árát. Hogyhogy nem, a tizedmásodperces banki ügylet most még tovább tartott, mint legutóbb, és azok a fránya láthatatlan szikrák most is ott pattogtak közöttük.
Misó végül zavartan megszakította a kapcsolatot, és ügyetlenül rendezkedni kezdett a pulton. Erzsi még utoljára kedvesen rákacsintott, és elégedetten kitipegett a boltból.

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

Tetszett? Akkor írj a vendég­könyvünkbe! Írok!

Még nem meséltél senkinek erről az oldalról? Nosza, gyorsan pótold, és oszd meg ezt a mesét! Köszönjük!