Körülnézett Misó, hogy mi volt ez, de mivel a hang nem ismétlődött meg, megpróbálta még egyszer betolni a vitrint.
– Jujuj! – hallotta újra.
Na, csak van ott valaki, gondolta Misó, és nekifeszült, hogy elhúzza a szekrényt a faltól, majd kíváncsian belesett mögé. Hát nem ott feküdt a földön egy pici mobiltelefon! Misó gyorsan kihalászta, és gondosan megtörölgette a kicsi készüléket, aki ezek után alig hallható, ékes robotnyelven szólt hozzá.
– Töltsél fel engem, jó kisrobot, és bizony mondom, nem bánod meg. Már annyi erőm sincs, hogy egy hívást intézzek jó apámhoz.
Ezen ne múljék, rántotta meg a vállát Misó, és töltőre tette az icipici mobiltelefont. Mikor jobban lett, a kis készülék nagyon hálálkodott Misónak.
– Tudd meg, jó kisrobot, én vagyok a mobiltelefon-király legkisebb gyermeke. Mármint méret, és nem kor szerint, de ez most nem számít. Mindjárt felhívom, hogy jöjjön értem, te pedig örvendezzél, mert nagy jutalomra számíthatsz.