Fonák anyó ugyanis félrelökte a két fiatalt, közéjük furakodott, amivel alaposan megrémisztette a pléhbánost. A szupermágnes miatt persze az ifjú pár oldalról azonnal a robotöregasszonyhoz ragadt.
– Lótzsonog a gem stídabazs! – könyörgött elhaló hangon Fonák anyó.
A menyasszony, akit – érzékeny szerkezet lévén – már amúgy is megviselt az esküvővel kapcsolatos hercehurca, azonnal kikapcsolt. Ájult teste ernyedten lógott Fonák anyó bal oldalán. A vőlegény megpróbált átnyúlni az anyó előtt, hogy elérje az aráját, de csak annyit ért el, hogy most már szemtől-szemben voltak összetapadva a robotnénével. Sokadum atya azonnal segíteni próbált, és megragadta a vőlegényt a karjainál fogva, de a legnagyobb csodálkozására ettől fogva ő is a mágnes foglya lett.
Misó eközben lassan magához tért a robotleány miatt érzett csalódásából. Fogalma sem volt, hogy hol van, de érezte, hogy a másik már nem húzza. Gondolta, eljött az ő ideje, a másik elfáradt. Nekiveselkedett, és elindult arrafelé, amerről jöttek. Csak azzal nem számolt, hogy ekkor már Fonák anyó mellett a kikapcsolt menyasszony, a meglepett vőlegény, és a segíteni próbáló pléhbános is hozzá van tapadva.