– Mi az néne, bontóba akar kerülni?
De Fonák anyó meg sem hallotta. Egyrészt mert süket volt, mint az ágyú, másrészt ha hallotta volna, akkor sem törődött volna vele, mert olyan közel volt a céljához. Mindjárt benn lesz a templomban!
Misó viszont felismerte a hangjáról a robotleányt, akihez nemrég volt szerencséje (vagy balszerencséje, nézőpont kérdése) egy autó-motor cserebere alkalmával¹. Minden erejét összeszedve megállította Fonák anyót, és a hang felé fordult. A robotlányok ebből csak annyit láttak, hogy a robotöregasszony hirtelen lefékez, és jajveszékelve hátat fordít nekik. A hátán cipelt robotmacska így szembekerült velük, kókadt fejjel nyávogott egyet, majd hadarva így szólt:
– Segítsetek kérlek, nem tudom hová vonszol ez a roboszorkány!
Na, több se kellett a robotlányoknak, rémülten sikoltozni kezdtek. A sofőr villámgyorsan visszahúzta a fejét a kocsiba, rükvercbe kapcsolt, visszatolatott egy kicsit, majd beletaposott a gázba, és Fonák anyót kikerülve csikorgó kerekekkel elszáguldott.
– Úgy látszik, túl sokat gondolok arra a horpadt-homlokú robotlegényre! Annak a robotmacskának pont olyan hangja volt, mint neki – markolta a kormányt görcsösen a robotleány, miközben elszáguldottak.

¹ Százgigás Erzsi és a nagy cserebere