Így is tett, séta a kis ösvényen, másik tábor. Mondta a katonáknak, hogy az ellenség beleegyezett a szabad elvonulásba.
Hát lett nagy öröm itt is. Utálták már a háborút a katonák ezen az oldalon szintén, alig várták, hogy vége legyen. Misót ők is a levegőbe dobálták, vállát veregették. Egyszer még Lev Nyikolájevics is odadöcögött mellé, és irdatlan kezét barátságosan a vállára tette, amitől Misó szeme nagyon-nagyon elfehéredett...
A két hadsereg hamarosan felpakolta a fegyvereket és a katonákat a teherautókra, és elindultak vissza a saját országukba.
Reggelre már csak Misó álldogált a rét közepén egyedül.
– Hát... robotmama biztosan mérges lesz, hogy most sem találtam magamnak semmi hasznos szolgálatot – gondolta Misó gondterhelten, és elindult vissza a lerobbant motorjához.

VÉGE

Még nem meséltél senkinek erről az oldalról? Nosza, gyorsan pótold, és oszd meg ezt a mesét! Köszönjük!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A Robotkirályon ilyen klassz meséket találsz. Folytassuk?

Ez a mese A hét kisrobot és a robontó című mese­könyv második kötetében szerepel, ami egyelőre kiadóra vár.