Negyedóra múlva egy hatalmas robot döcögött be a szobába, széles vállai alig fértek be az ajtón. Tálcán hozta az olajteás csészét és egy vizespoharat a kétujjnyi ásványvízzel.
– Elnézést, uram, de az olajszamovár megint vacakol – dörmögte az óriás, majd mogorván Misóra pillantott. – Gondolom lötykölve, nem keverve...
Azzal lassú, körkörös mozdulatokkal Misó elé tette a csészét, aki megszeppenve bólintott. A hatalmas robot ezután, mintegy véletlenül, gyanúsan közel hajolt Misóhoz, erős nitro-higító parfümje megcsapta a kisrobotot.
– Nem szeretem, ha valaki játssza itt a nagymenőt – súgta Misónak, és rávicsorított. Misó szeme elfehéredett, mint mindig, amikor megijedt valamitől.
– Köszönjük, Lev Nyikolájevics – mondta a generális, és egy hajtásra kiitta a kétujjnyi ásványvizet. Jólesően megborzongott.
Misó remegő kézzel elkortyolgatta az olajteáját, és elindult vissza az aranysávos tábornokhoz. A másik lövészároknál megállították ugyan, de amikor látták, hogy ő jött vissza, egyből vitték a főnökhöz.