– Ilyen korán? Én ugyan nem! Tessék békén hagyni! – mondod mogorván, a fal felé fordulsz, és alszol tovább.
Amikor felébredsz, már hasadra süt a nap. Kérded a nénét, hogy merre vannak azok a dunyhák, mire ő csak legyint.
– Ma már nem kell őket kirázni – mondja mosolyogva.
Megrántod a vállad, ha nem, hát nem. Megvagy te dunyharázogatás nélkül is. Sőt!
Másnap és harmadnap ugyanez történik, sikeresen elsunnyogod a munkát.
Negyednap reggel a néne bevezet a tisztaszobába, ahol hatalmas dunyhahalom púposodik az ágyon, egy díszes takaróval lefedve. Magadban hálálkodsz a nagy eszednek, hogy nem keltél fel korán, és így nem kellett kiráznod ezeket a dunyhaszörnyetegeket. Most biztos nem éreznéd a karodat az izomláztól, az tuti!
Az anyóka kitárja a szoba egyetlen fatáblás ablakát, amin beárad a fény, és kilátás nyílik egy völgyre. A földet itt-ott hó takarja, de a táj többnyire latyakos, sáros. A távolban gyerekek próbálnak annyi havat összegyűjteni, hogy hógolyózni tudjanak, amott pedig egy szán kínlódik az olvadt hólében.
Az anyóka hagyja, hogy kicsodálkozd magad, majd kézen fog, és elvezet a ház mögé, ahol egy díszes kapu fogad, Forrás: Jazellaami jöttötökre kinyílik. Nocsak! Meglepetésedre a kapun túl azt a kutat pillantod meg az erdőben, amin keresztül lezuhantál ide, az anyókához.
Itt egy kicsit megakadsz, és gondolatban próbálod összerakni, hogy hogy a gyíkba lehet ez az egész. Először, ugye, beleesel a kútba. Másodszor, a kút aljában sétálgatva eljutsz az anyókához. Majd,... és itt jön a csavar, a néne házának hátsó kapuján át egyenesen a kúthoz jutsz. Nincs létra, nincs lift, nincs semmi. Erőlteted ugyan még egy kicsit az agyad, de csak még jobban összezavarodsz. Hiába, nem vagy egy mérnök alkat.
Az anyóka biztat, hogy sétálj át a kapu alatt. Peckesen elindulsz, és pont a kapu alatt vagy, amikor jókora langyos szurokeső zúdul a nyakadba.
– Lusta voltál, Cukorbogyó, ezt érdemled. Sajnálom, most pedig fuss.
Már kérdeznéd, hogy ugyan miért, de nem szükséges, mert a ház sarka mögül kis fekete pulikutya rohan elő, és egyenesen téged vesz célba. Úgy ugat, mint a veszedelem, nincs kedved megvárni. Futni kezdesz a kút felé, de megbotlassz egy fa gyökerében és nagyot esel. Pechedre estedben bevered a fejed egy tölgyfába. Minden elsötétül.