Ez a mese önállóan is olvasható, de kapcsolódik A végzetes hátirakéta-verseny című meséhez.
Kattints a hanglinkekre
, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet
Ezt a mesét 108 alkalommal olvasták végig 2024.03.16 óta.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy víz alatti robotország, a lubickák királysága. Ügyes kis robotok voltak ezek a lubickák, mert úgy úsztak a vízben, mint a halak.
No, ezeknek a vízi robotoknak volt egy öreg királya, aki egyedül uralkodott a nagy palotájában, se felesége, se gyermekei nem voltak. Többnyire a palota teraszán ücsörgött, nézte a tovaúszó áramlatokban fickándozó halakat,
Forrás: Macrovector (Freepik) és a régi szép időkön elmélkedett, amikor még hatalmas bálna barátjával együtt járták a tengereket, és kalandból kalandba csöppentek.
– Ámbra, Ámbra, mennyire hiányzol! – homályosodott el olykor-olykor a tekintete, amikor egy kósza bálnacsapat tévedt a palota környékére.
Történt egy nap, hogy a lubickakirály megint a palota teraszán múlatta az időt, és a tabletjén a Szárazföldi Harsona tengeri kiadását lapozgatta, mert gondos királyként szeretett képben lenni a környező világ dolgaival. De egy idő után kezdett elege lenni a furcsa hírekből.
A lubickakirály bosszankodva csóválta meg a fejét.
– Mi ez a sok rossz hír? Megbolondult a világ odafenn?... És különben is, mi a nyavalya az a tűzgenerátor?
