Sej, szomorúan úszott haza az öreg lubicka. Beterelte a tengeri csikókat az istállóba, majd bement a házba, ahol a leánya fogadta.
– Korán hazajött, apámuram, tán ilyen jó vásár volt? – érdeklődött kedvesen a leány.
– Hagyd el, lányom, be sem jutottam a városba, mert nem tudtam kifizetni az adót.
– Milyen adót? – csodálkozott a lány.
A lubickapásztor pedig elmesélte, hogy járt a vaskarikával.
– Csak ennyi a baj? – nevetett a leány. – Menjen vissza, apámuram, és mondja meg az adószedőnek, hogy ha megmutatja kendnek, hogy hogyan kell átúszni azon karikán, akkor maga is szívesen utánacsinálja.
Felkerekedett lubickapásztor, és amikor megállították a városkapu előtt, akkor úgy felelt, ahogy a lánya tanította.
Vakarta is a fejét a lubicka adószedő, most mit csináljon? Mivel átúszni a vaskarikán ő sem tudott, kénytelen volt továbbengedni a pásztort.