– Kisrobotok, most mindenki hozzon annyi követ, amennyit talál! – kérte a robotmama, mire mindenki szétszéledt, és hordták a kis kavicsokat, a nagy szikladarabokat, ki mit bírt. Amikor aztán a kőből kifogytak, vittek fejetlen robotbabát, összetört drónt, kinőtt vagy elnyűtt robotborítást, és mindent, ami már nem kellett.
A legkisebb kisrobot még a szemeteszsákot is kivitte a házból, és behajította a robontó oldalán.
– Na, ezt add el az interneten, te fajankó! – kiáltotta, de aztán a „fajankó”-t villámgyorsan meg is bánta, mert robotmama szeme rosszallóan megvillant.
Miután a robontó gyomra megtelt, robotmama megint bekapcsolta a lézerszemét, de most csak hegesztő fokozatra, és szépen visszahegesztette a robontó oldalát.
– A töltés 99 százalékon áll, mindjárt felkel. Gyorsan bújjunk el! – fi gyelmeztette a kisrobotokat, akik gyorsan beiszkoltak a házba.