– Ez az internet, kisrobot, itt az lehetsz, ami szeretnél. Fogadjunk, hogy álmodoztál már arról, hogy lovag legyél! – vigyorgott a paripa vidáman ugrándozva.
– Néha... – ismerte be a kisrobot. – De te miért lettél robotparipa?
– Miért NE lettem volna robotparipa? Ez a legcsúcsabb dolog, amit egy kocsi kívánhat!... Az mondjuk igaz, hogy 310 helyett csak egy lóerős vagyok, de kit érdekel?
A robottáltos odatáncolt a lovag elé, aki gondolkodás nélkül felugrott a hátára.
– Tudok lovagolni? – képedt el a kisrobot.
– Egy lovag? Ugyan kérlek! – rikkantotta el magát a robotmusztáng. – Ez a minimum.
Miután kicsodálkozták magukat, éppen azon tanakodtak, hogy merre induljanak, amikor kiáltozást hallottak a hátuk mögül. Egy kis vírusirtó program integetett nekik.
– Mi kéne, kis program? – kérdezték, amikor bicegve beérte őket.
– Most van az éves futóversenyünk, – lihegte a kis vírusirtó – és aki azt megnyeri, az lesz a vírusirtókirály egy évig. De valamelyik alattomos ellenfelem úgy rálépett a szöges cipőjével a lábamra, hogy egyből lesántultam. Pedig én voltam az esélyes!