Felháborodott nagyon a király. Egyrészt, mert csak úgy rátörtek az otthonában, másrészt, mert a leánya volt a szeme fénye.
– Dehogy viszed, csúf szörnyeteg, hiszen azt sem tudom, hogy mi vagy! Robot, program, esetleg vírus? De ha tudnám, akkor sem kapnád meg egyetlen leányom kezét csak úgy! – tiltakozott a feldúlt uralkodó, és biztonság kedvéért odébb lökte a láthatóan vírusos laptopot.
– Ne beszélj így a hatalmas Kalamonával, robotkirály, mert megbánod! Ha nem adod a lányodat, akkor megkötöm az emaileket! – fenyegetőzött a másik.
– Akkor sem adnám, ha az sms-eket kötnéd meg, te undok rondaság – mondta a robotkirály.
– Ezt még nagyon megbánod! – torzult el a Kalamona képe még jobban, pedig addig sem volt éppen egy matyó hímzés. – Meglásd, most azonnal megkötöm az emaileket! Aztán, ha kedvem tartja, úgyis elrabolom a leányodat, hiába őrizteted a legjobb katonáiddal.
Azzal a fej visszahúzódott a képernyőbe, és eltűnt.