Másnap az egész királyságban kihirdették, hogy aki kiszabadítja az emaileket, amiket a gonosz Kalamona megkötött, az megkapja a robotkirály fele királyságát és a robot-királykisasszony kezét.
No, összedugták erre a fejüket a robotok, súgtak-búgtak, esélyeket latolgattak, sőt a legbátrabbak már páncélokat csiszolgattak, azonban volt egy nagy bökkenő! Senki sem tudta, hogy merre keresse a Kalamonát! Így történhetett, hogy hiába volt a sok jelentkező, az emailek mégis hosszú hetekre kötve maradtak.
Élt a királyságban akkortájt egy kisrobot, aki segédként dolgozott egy használtautó-kereskedésben. Szerette volna ő is kiszabadítani az emaileket nagyon, de persze ő sem tudta, merre induljon.
Történt egy délután, hogy a telephelyre betolatott egy autószállító tréler, ami használt járműveket hozott a kereskedésbe. A kisrobot egyenként levezette róla a kocsikat, majd amikor már csak egy rozsdás roncs volt hátra, megkérdezte a trélert, hogy azzal mit csináljon.
– Hagyd csak, kisrobot komám, elviszem a bontóba, talán kilóra átveszik, és kifutja a benzinpénz belőle – legyintett visszapillantó tükrével a tréler.
Ám ekkor a roncs csikorgó hangon megszólalt.
– Ne engedjél a bontóba, kisrobot, és meglásd meghálálom. Én tudom, hogy hogyan juthatsz el a Kalamonához.