Mentek tovább. A kisrobot már kezdte feladni, hogy valaha is internetfűbe botlanak, amikor a roboszorkány hirtelen izgatott lett, és mutogatni kezdett.
– Ott ni!... Látod?... Az ibolyán túl, az a kis lilásrózsaszín virág!
– A magenta színű? – nyújtogatta a nyakát a kisrobot.
A roboszorkány megtorpant, és a kisrobotra nézett.
– Mi van?... Neked meg mi bajod?... Mondom lilásrózsaszín.
– Jóvanna... Az az internetfű?
– Á, dehogy, az a telekomvirág. Az se jó semmire, mielőtt kérdeznéd. De ahol az nő, ott a közelben lesz internetfű is. Hajtsad félre, úgy... ott a tövében... látod ott azokat a vékony üvegszárú hajtásokat, na az az internetfű.
Megörült a kisrobot, gyorsan tépett belőle egy jó nagy csokorral, majd visszamentek Nano néne házához. Ott megsimogatta a fűvel előbb a kocsit, aztán magát, majd a roboszorka bekapcsolta a wifit. És lássatok csudát, úgy eltűntek onnan, mintha ott sem lettek volna. A wifin keresztül felkerültek az internetre!