– Ezt akartam elmondani, kisrobot – horgasztotta le a fejét bánatosan a királykisasszony. – Én nem vagyok olyan csodaszép, mint amilyennek az interneten megismertél. Csak egy átlagos robotleány vagyok, hiába a robotkirály az apám.
A kisrobot odalépett a hozzá, és gyengéden megfogta a két kezét.
– Nem tudom miről beszélsz, édes mátkám – mondta komolyan. – Én a világ legszebb robotleányát látom magam előtt, aki remélem elfogad engem, az egyszerű kisrobotot, mátkájául.
– Hogyne fogadnálak, édes szerelmem, persze, hogy elfogadlak! – mosolyodott el boldogan a robot-királykisasszony, és lassan összekoccintották a kis fejecskéjüket.
Nano néne, aki a verandáról leste őket, úgy meghatódott, hogy csendben pityeregni kezdett a hintaszékében. Búbánat is ott szipogott a lábánál, de azért közben óvatosan elemelte a kisasztalról a roboszorkány szemüvegét, hogy aztán zümmögve rohanjon vissza a zsákmányával a csíkos virágokkal kibélelt vackára.
A fiatalok ezután köszönetet mondtak Nano nénének, bevágódtak a kocsiba, és meg sem álltak a királyi palotáig. Sej, megörült a robotkirály, mikor meglátta elveszettnek hitt leányát épen és működőképesen. Nem sokat teketóriázott, azonnal papot hivatott, az összeeskette a szerelmeseket, majd akkora lagzit csaptak, hogy a fél ország ott mulatozott rajta. Még Nano nénét és Búbánatot is meghívták. Mondanom sem kell, nem lapult annyi szemüveg Búbánat kuckójában azóta sem...

VÉGE

Utálod a közösségi médiát? Semmi baj, akkor oszd meg ezt a mesét emailben vagy szóban! Köszönjük!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese

Ez a mese A hét kisrobot és a robontó című mese­könyv harmadik kötetében szerepel, ami egyelőre kiadóra vár.