A sötétweb erdőben is nyomasztó volt a légkör, de odabent még inkább az lett. A szűk utcákat szegélyező házak körül általában szögesdrót kerítés húzódott, és a legtöbb kapun halálfejes tábla virított. Mindenfelé maszkos alakok kószáltak, akik gyanakodva figyelték a jövevényeket, majd a közeledtükre egyszerűen eltűntek. Nem volt egy bizalomgerjesztő hely, az már biztos.
Mindegy, követték a kacsák útmutatását, és végül odaértek egy tényleg ízléstelenül csicsás palotához. Az volt a Kalamona háza.
A robotlovag nem volt rest, hangosan megzörgette a kaput. A Kalamonával van elszámolnivalója, kiáltott be. Mondta erre a palota álmos hangos, hogy el lehet húzni a csudába. A Kalamona alszik.
A robotlovag nem hagyta magát lerázni, bedörömbölt megint. De úgy, hogy a fekete hegy minden lakója kikukkantott a házából, dühösen kérdezgetve, hogy mi a nyavalya van ennél a Kalamonánál már megint?
De a palotát ez sem hatotta meg, csak annyit mondott flegmán, hogy felőle zörgetheti a kaput napestig, akkor sem fogja beengedni, mert akkor őt a Kalamona eltángálja.