Forrás: Mayer Tamás– CSATT! RECCS! – hallatszott, amikor a két robozzum hatalmas csattanással és reccsenéssel összeütközött. Mindketten lerepültek a hídról a mélybe, a patak partjára.
A sárga robozzum szerencsésebb volt, nem tört el semmije. A földet érés után felpattant, és kicsit kótyagosan ugyan, de ellebegett. Nem is törődött a másikkal.
A zöld robozzum rosszabbul járt. Valami megrepedt benne, amikor lezuhant. Valami nagyon fontos!
– Jaj, csak ne a lebbencsmotor legyen, csak ne a lebbencsmotor! – suttogta rémülten.
– A lebbencsmotor tönkrement. A kár 100% – jelentette szinte azonnal az ellenőrző programja.
A robozzum nagyon elkeseredett. Ott feküdt egyedül a patak partján, és senki sem sietett a segítségére. A legtöbb robot csak lenézett, és már ment is tovább. Volt, aki rosszallóan ingatta a fejét, de volt olyan is, aki kárörvendően nevetett rajta.
A robozzum próbálta beindítani a lebbencsmotort, de nem sikerült. Próbálta hívni a központot, az sem működött. Mi lesz így vele?
Éppen elhatározta, hogy a kezével felvonszolja magát a patakpartról az útra, amikor…
– Szia!
A hang közvetlenül mellette szólalt meg, amitől a robozzum úgy megijedt, hogy hangosan felsikoltott, mint akit bontanak.
– Magasságos feszültség! Neked elment a memóriád? Miért settenkedtél a közelembe?