Rövid várakozás után végül a zöld robozzumra került a sor. Még megvárta, amíg a másik oldalról átér egy csikorgó lánctalpú robotoló, aztán elindult. Már majdnem félúton járt, amikor a túlsó oldalon hirtelen betolakodott a többiek elé egy sárga robozzum, és ahelyett, hogy megvárta volna, amíg a zöld kollégája átér, elindult. A híd közepén találkoztak.
Amikor a zöld robozzum megismerte a másikat, ijedtében egy pillanatra megállt a processzora. Ugyanaz a sárga volt, akivel a baleset alkalmával összeütközött!
– Légy szíves, menj vissza, már régen a hídon jártam, amikor elindultál – mondta tettetett nyugalommal.
– Én is örülök, hogy látlak, öreg robozzum – vigyorgott a sárga. – Vagy mondjam úgy, hogy öreg sánta robozzum?
A másik érezte, hogy elönti a düh, de fékezte magát.
– Kérlek, menj vissza...
– Na figyelj, sánta, én biztosan nem fogok meghátrálni, szóval fordulj meg, és ballagj vissza, vagy ha nem, hát letollak a hídról, bele a patakba. Tudod, hogy meg tudom tenni!
A híd két oldalán álló robotok elképedtek ekkora arcátlanság hallatán. A zöld robozzum pedig, mit tehetett mást, lassan megfordult, és visszament oda, ahonnan elindult. A sárga diadalmasan ment utána. A hídfőnél még odaszólt a zöld robozzumnak.
– Így jár az, aki szórakozik egy sárga robozzummal! – vetette oda, azzal diadalmasan elsuhant.