A robozzum elhallgattatta a méltatlankodó biztonsági programját, és meredten nézte a közeledő sárgát.
– Gyere csak! – biztatta magában, majd amikor a másik már csak 10 méterre volt, bekapcsolta a nála lévő lebbencshekkert.
A sárga robozzum lebbencsmotorja azonnal leállt. Teste leesett az aszfaltra, és a lendülettől hajtva csörögve, pörögve csúszott a zöld robozzum felé. Folyamatosan lassult, majd a másiktól pár centire végleg megállt. A borítását mindenütt horzsolások borították, a szép fényezése odalett. Látszott rajta, hogy nem is értette, mi történik vele, teljesen le volt fagyva.
A zöld robozzum felemelte magatehetetlen társát, és lassan visszahátrált vele a híd végéig. Nem akarta, hogy amíg a lebbencshekker hatása tart, feltorlódjanak a többiek. Szépen odaállította a sárga robozzumot a korláthoz.
– Bocsánat, de mennem kell – kacsintott a másikra, azzal áthúzott a hídon. A sárga robozzum csak értetlenül bámult. Nem értette, hogy hogyan hibásodhatott meg a bombabiztosnak tartott lebbencsmotorja. A diagnosztika már lefutott, és nem talált hibát. Érthetetlen!
A zöld robozzum később ujjongva mesélte el Pécé bácsinak, milyen jól bevált kis „varázspálca”, és remélte, hogy a sárga robozzumot ezennel el is felejtheti.