A sárga robozzum kényelmesen lebegett fel-alá a ketrec előtt.
– Tudod, ha nem olyan szerencsétlen körülmények között találkozunk, még barátok is lehettünk volna. Nagyon hasonlítunk egymásra. Lehet, hogy még a kis üzletembe is bevettelek volna.
– Én már nem hasonlítok rád – suttogta a zöld robozzum.
– Nos, ebben igazad lehet. Sánta vagy, egy ketrecben csücsülsz, és nemsokára a többiekkel együtt elvisz az üzlettársam, az erdei roboszorka, hogy kiolvassza a fémet belőled. Tudod milyen jó pénzt fizet egy robozzumért!? Meglepődnél.
A zöld robozzum ekkor lassan odasiklott a rácshoz, és töprengve megszólalt.
– Tudod, azon gondolkodom, vajon mit szólna a te roboszorkád, ha helyettünk téged találna a ketrecben.
– Miről beszélsz? Úgy látszik, az a szerkezet teljesen megsütötte a processzorodat – nevetett a sárga, de a másik folytatta.
– Lefogadom, hogy a roboszorka arról már nem mesélt neked, hogy egy igazi lebbencshekker nem csak leállítja a lebbencsmotorodat, hanem meg is hekkeli. Egy ilyen meghekkelt motor irányítását pedig bárki átveheti, akinek megvan az ehhez szükséges szoftvere. Tippelj, hogy nekem van-e ilyen programom!