– Jó napot! A jövendőmondót keresem – köszönt félénken Erzsi.
– Gyere be, gyermekem. Tudtam, hogy el fogsz jönni, már hosszú ideje várok rád – hallatszott Talánka kellemes, mély hangja egyszerre a szoba minden szegletéből, valószínűleg a telepített ultraprofi hangrendszernek köszönhetően.
– De még csak egy órája beszéltünk... – forgatta a fejét Erzsi.
– Fogalmad sincs, gyermekem, hogy nekem milyen hosszú idő egy óra. Foglalj helyet az asztalnál.
A robusztus gépezeten kívül az üzletben csak egy régimódi, kopott ezüstszínű fémasztalka és egy hozzá tartozó szék árválkodott. Az asztal távolabbi felén egy kis réz kupában egy cserép virág burjánzott, apró csíkos virágai szinte elborították. Közepén, egy díszes fatalapzaton egy üveggömb nyugodott, benne sejtelmes fehér füst gomolygott.Forrás: Microsoft Designer AI Erzsi, még mindig megilletődve, kihúzta a széket, és leült.
– Szép virágok – mondta Erzsi. – Téphetek egyet róla?
– Ha szeretnél jól focizni, akkor felőlem... – mondta sejtelmesen Talánka.
Erzsi nem ilyen válaszra várt, így elbizonytalanodva inkább békén hagyta a növényt. A másik folytatta.
– Akkor kezdjük el a szeánszot! Kérlek rakd a kezed az jósgömbre és engedd el magad! Így... csak lazán... Ez az, már látom... Látom az egész életedet... – suttongta a behemót szuperkomputer monoton, elrévedő hangon. Erzsi elnehezült fejjel bólintott.
– Aha,... érzem, hogy olvassa a memóriámat.