Erzsi, miután dermedten végignézte, ahogy a munkája kárba vész, dühösen felkiáltott.
– Misó, mit csináltál?
A robotfiú szégyenkezve szabadkozott.
– Ne haragudj! Ez a vacak szőnyeg... Lehet, hogy legközelebb össze kéne ragasztanod a legódarabkákat, hogy ne essenek szét...
Erzsi, aki kétségbeesetten markolászta a széthullott T-rex maradványait, mérgesen a robotfiúra nézett.
– Ne beszélj butaságokat!... Sőt, tudod mit? Inkább ragadna hozzád az összes legó!
Miután kimondta, Erzsi ijedten kapta a szája elé a kezét, de már késő volt. A legóhalom hirtelen megremegett, a darabkák, egyik a másik után, lebegni kezdtek, majd mint valami örvény, a magasba emelkedtek, és rázúdultak Misóra. Százezernyi legódarabka kavargott, zúgott a robotfiú körül, műanyag csörömpölés hangjával betöltve
a szobát, majd hirtelen minden elcsendesült.
Erzsi, aki ijedtében a szeme elé kapta a karját, most óvatosan leengedte azt, és megrökönyödve nézte a legóhalmot, ami teljesen betakarja a barátját.
– Jól vagy, Misó? – kérdezte rosszat sejtve.
Alig hallható nyögés volt a válasz, majd a műanyag domb megmozdult, és lassan egy félelmetes legó T-rex egyenesedett fel Erzsi előtt.