Miután Erzsi nagy nehezen lenyugodott, a két robotfiatal elkezdte előszedegetni a ládában található tömérdek zsákocskát, amik a tirannoszaurusz különböző részeinek legókockáit tartalmazták. Erzsi izgatottan ide-oda rakosgatta a műanyag zacskókat, hogy a kirakáshoz optimális sorrendben legyenek, amikor Misó bátortalanul megszólalt.
– Úgy gondoltam, hogy együtt rakhatnánk ki.
Erzsi csodálkozva a barátjára nézett, majd amikor rájött, hogy a másik komolyan beszél, felnevetett.
– Ez egy nagyon nehéz feladat, Misó! Majd én kirakom, ne fáraszd magad vele!
– Jó, jó, de addig én mit csináljak? Malmozzak az ujjaimmal?
Erzsi tétován körülnézett, majd egy kis zacskót dobott oda Misónak.
– Segíthetsz nekem! Építsd meg ezt az őspáfrányt!
– Ezzel sokkal előbb végzek, mint te! – emelte maga elé a sovány zacskót Misó, de Erzsi újra felnevetett.
– Ne gondold! Tudod mit? Versenyezzünk!
– Rendben! – egyezett bele a robotfiú egy kicsit vidámabban, és a szoba sarkába vonulva elkezdte összerakni az őskori növényt, miközben Erzsi boszorkányos sebességgel vágott bele a tirannoszaurusz megépítésébe, egészen megfeledkezve a barátjáról.
Hogyhogy nem, másfél óra múlva szinte egyszerre kiáltottak fel.
– Kész!