Vidáman pöfögött Erzsi hazafelé, amikor meglátta az út szélén a robotlegényt, akivel a motort cserélte. A Teslának dőlve ácsorgott, a fejét markolászta, és dühösen motyogott. A kocsi első ajtaján kisebb horpadás virított, csakúgy, mint a robotpasi homlokán.
– Hát veled mi történt, jóképű robotpasi? Csak nem behorpadt az a gyönyörű magas homlokod? – kérdezte együttérzően Erzsi, mert tetszett neki a robotlegény, még azzal a horpadt fejével is.
– Egy nyúl kiugrott elém az útra, próbáltam kikerülni, de a kocsi megpördült, és nekicsapódott egy útszéli fának. Sajnos elfelejtettem bekötni a biztonsági övet, így jól bevertem a fejem, és behorpadt a homlokom. Most mehetek homlokcserére – panaszkodott a robotlegény.
– Nem biztos, hogy kell az a homlokcsere – búgta sejtelmesen Erzsi, le sem véve a tekintetét a robotlegényről.
Annak zavarában elvörösödött a szeme.
– Jobb volt nekem a motor, te robotleány – hebegte.