A robotlegény már majdnem mondott valami csúnyát, de mivel tetszett neki ez a cserfes robotleány, inkább csendben maradt. Egymás szemébe néztek, hogy lerendezzék az anyagiakat, de az átutalás ez alkalommal valamiért a szokásos időnél sokkal tovább tartott. Sőt, a tranzakció alatt mintha láthatatlan szikrák ugráltak volna ide-oda közöttük. Egyikőjük sem érzett ilyet korábban. Végül a robotlegény szégyenlősen elfordította a fejét, felpattant a motorra, és hamarosan eltűnt az útkanyarulatban. Úgy meg volt zavarodva szegény, hogy észre sem vette az eltört lámpaburát.
– Viszlát kedves robotlegény, remélem látlak még – nézett utána ábrándos szemekkel Erzsi, majd vidáman összecsapta a tenyerét.
Visszakapta a kocsit, ráadásul még szerzett 100 bitgarast is. Otthon majd elfelejti megemlíteni a pénzt, morfondírozott, inkább csendben megtartja magának. Vigyorogva bevágódott az autóba, gondosan bekötötte magát arra az esetre, ha egy hiperaktív sündisznó vagy mókus újra elétévedne az úton, majd rálépett a gázra.