Suhant Erzsi a légdeszkán, közben nagyokat sikongatott, mert fantasztikus érzés volt a lebegő deszkán egyensúlyozni. De csak körülbelül öt percig. Utána sajnos nagyon unalmas lett a dolog, mivel a légdeszkával lassan lehetett haladni, és hol volt még onnan a város! Erzsi elkedvetlenedett, és az orrát lógatva, csigatempóban haladt a célja felé.
Egy pillanatra hagyjuk most Erzsit légdeszkázni, és inkább nézzünk bele abba az okos fejecskéjébe! Ott, a többi robothoz hasonlóan, több tucat bonyolultabbnál bonyolultabb program futott egymás mellett, amelyek felelősek voltak Erzsi döntéseiért és viselkedéséért. A két legfontosabb program Rácia és Emócia volt, akik szinte állandóan vitatkoztak, már ha éppen nem egymás bitjeit tépték Erzsi memóriájában.

– Hát ezt nagyon elkapkodtad, Emócia! Volt egy kocsink, most meg van egy légdeszkánk, ami messze nem ér annyit, mint az autó.
– De a Tesla nagyon öreg volt!
– Akkor sem.
– Akkor miért nem szóltál, Rácia, drágám?
– Szóltam, csak te szokás szerint oda sem figyeltél. Kezdem megszokni, bár egyszer még ez lesz a veszted!
– Vagy egy sündisznó...
– Ez most hogy jön ide?
– Gondolom az erdőből. Ott mászik az úton.
– Hogy az a...