Jobb kedve lett Erzsinek. Egy robogó és 10 bitgaras, ez mindjárt jobban hangzik, mint egy repedt légdeszka. Ugyan robotmama még így is lekiabálja majd a fejét, de nem ez lesz az első alkalom, majd csak túléli. Óvatosan megigazította az első sárvédőt amennyire tudta, és továbbindult.
Kicsit vidámabban robogott Erzsi hazafelé, amikor meglátta az út szélén a robotmenyecskét, akivel a robogót cserélte. A földön ücsörgött és a fájdalmasan markolászta a hátulját. Mellette ott feküdt a fekete motor, az első lámpaburája el volt repedve.
– Hát veled mi történt, robotcsajszi? Csak nem behorpadt a tomporod?– kérdezte kíváncsian a robotleány.
– Egy róka kiszaladt elém az útra, próbáltam kikerülni, de elestem, és megütöttem magamat. Igen, behorpadt a fenekem is, jól látod, így most mehetek popsicserére. Nem való nekem ez a nagy motor, te robotleány.