– Kicsit kiguvad, nem? – hajolt Erzsi kíváncsian a robotöregasszony arca fölé, amiből két vadonatúj szem türemkedett ki körülbelül két-két centire, egészen érdekes arckifejezést kölcsönözve Fonák anyónak. Sajnos nem a jó értelemben.
– Ennyit tudtam tenni! Mondtam, hogy nem fog passzolni – tolta odébb a doktor a forrasztópákát.
– Az a lényeg, hogy lásson szegény. Szépségversenyen már amúgy sem akart indulni, gondolom... – vonta meg a vállát Erzsi.
Rövidzár doktor elővette a tabletjét, és feltelepítette az új szemhez szükséges programokat. Még közelről vetett egy utolsó pillantást kikapcsolt páciense arcára, majd egy tablethúzással felébresztette őt.
Fonák anyó úgy ült fel, mintha villám csapott volna bele. Ránézett a doktorra, visszahőkölt, majd azonnal elkezdte csépelni a jobb sorsra érdemes gyógyítója fejét a rézretiküljével, amit még az operáció alatt sem volt hajlandó elengedni.
– Agam ik, ógofekrisc? – kiáltozta.