Ahogy az anyó feje elfordult, a lézersugarak is vele fordultak, és sisteregve lemetszették a doki meglepett fejét. Rövidzár doktor lebbencsmotorja azonnal kikapcsolt, teste a földre hanyatlott, majd eldőlt, mint egy zsák. A lenyisszantott fej az elhűlten álldogáló Erzsi lába elé gurult, aki felsikoltott, de még mielőtt a pillantását odakapó Fonák anyó az ő fejét is levághatta volna, gyorsan lebukott az asztal mögé. Remegő kézzel húzta magához a doktor fejét.
– Jól van, doki? – suttogta Erzsi.
– Maga szerint..., RZSBT, maga szerint? – suttogta vissza a fej dühösen vibráló szemekkel. – Mindenesetre a könyököm már nem fáj...
– Doki! Ez nem szipiszuper kamera!... Egy lézerszemet operált be neki, egy lézerszemet! – sziszegte Erzsi kétségbeesetten.
– Mert valakinek az a fenomenális ötlete támadt, hogy cseréljük ki Fonák anyó szemét!
– Kinek, doki?
– Ne bosszantson, RZSBT! Az kell, hogy ujjal mutogassak magára?
– Próbálja meg, bár szerintem nem fog sikerülni.
– Nagyon vicces!
– Inkább azt mondja meg, most mit csináljunk?
– Rendben!... Nézzen rám, RZSBT!... Ide a szemembe, könyörgöm, nem arra, ahol a testem van!... Ez az! Most nyugodjon meg! Az a legfontosabb, hogy ne veszítse el a fejét!... És persze az enyémet se, ha kérhetem!... Próbálja meg kikapcsolni az öreglány szemét, mielőtt ránk gyújtja a szerendelőt.