A váróban egyetlen beteg ücsörgött csupán, egy öreg robotasszony. Forrás: Lexica ApertureVagy roboszorkány, ezt Erzsi nem igazán tudta eldönteni, mindenesetre betessékelte a szerendelőbe. A robotnéne lassan becsoszogott, Rövidzár doktor pedig nyájasan üdvözölte.
– Á, kedves Fonák anyó, hogy vagyunk, hogy vagyunk? – udvariaskodott az orvos.
– Eeeh?
– Kérdem, hogy van? – emelte fel a hangját Rövidzár doktor.
– Lukacav.
– Sajnálattal hallom. És a férje, a mord Nil apó, ő is? – kérdezősködött tovább a doktor.
– Lekedré men za.
– Gondoltam. No, akkor mondja mi a baj! – tagolta hangosan Rövidzár.
– Kotál gila, kollah gila.
A doktor hümmögött egy kicsit, majd elővett az egyik üveges szekrényből egy flakont, és óvatosan Fonák anyó fülnyílásaiba fújt vele. Várt egy kicsit, majd odahajolt az anyó füléhez, és jó hangosan megkérdezte:
– Most hall?
Fonák anyó erre megrándult, és visszakézből úgy csapta fejbe Rövidzár doktort a rézretiküljével, hogy csak úgy bongott.
– Teküs koygav men, stídro en! – rikoltotta.