Fonák anyó várt egy kicsit. Majd miután látta, hogy Erzsi csak bólogat és vigyorog rá, mint a tejbetök, de eszébe sem jut csinálni, amit a doktor mondott, egy kicsit dühösebben újra megszólalt.
– Arjú kerék! – követelődzött.
Erzsi kezdett kétségbeesni.
– Arjú? Biztos varjút akart mondani. Akkor tuti, hogy boszorkány. Vagy madárfóbiája van?... De hogy jön ide már megint az a nyavalyás kerék? – tépelődött magában. – Egyébkéntis, hol van az a kelekótya doktor ennyi ideig?
Fonák anyó eközben szintén magában mérgelődött. Tán süket ez a lány? Akkor majd hangosabban szól hozzá, gondolta, és így is tett.
– Eb rám jjúf! – ordította, ahogy csak a torkán kifért, mire Erzsi ijedtében megint elhajította a flakont.
Rövidzár doktor, aki éppen akkor lebegett be, csodálkozva nézett Erzsire.
– Miért nem csinálja, amit mond?
– Ha tudnám, hogy mit mond, akkor csinálnám – csattant fel Erzsi. – Eddig kövér madarakat emlegetett, most meg már valami kutyáról beszél, aki juffol vagy mit tudom én, mit csinál!