– Jaj, ne... – szorította össze a rémület Erzsi áramköreit. – Ez a rohóc csakis egy álruhás robontó lehet! Elcsalja a kisrobotokat a piros léggömbjével, és a templom melletti bokros részen bekapja őket. Drága áram, most mit tegyek?
Erzsi gondolatai villámgyorsan cikáztak ide-oda.
– A robotzsaruk... – jött az ötlet, és Erzsi már hívta is őket.
– Halló, városi robotzsaru állomás, miben segíthetek? – jelentkezett egy rekedt, olajízű hang.
– Erzsi vagyok, a búcsúból, és éppen most láttam, ahogy egy rohóc elcsalt egy magányos kisrobotot. Biztos vagyok benne, hogy egy fémszomjas robontó rejtőzik a rohóc hologönce alatt, és csak idő kérdése, hogy szétszedje a szerencsétlent. Jöjjenek, amilyen gyorsan csak tudnak!
A vonal végén hosszú csönd támadt. Mondhatni, kínosan hosszú csönd. Majd végül, amikor Erzsi már kezdte azt hinni, hogy megszakadt a vonal, az olajízű hang tulajdonosából kirobbant a nevetés.