Erzsi kezdeti jókedve azonban egy pillanat alatt elpárolgott, amikor nézelődés közben a tömegben megpillantott egy rohócot!
Ki tudja miért, de Erzsi rettenetesen félt a rohócoktól. A kísérteties, fehérre mázolt arc és a piros műhaj a frászt hozta rá, nem is beszélve a csiricsáré, nagy-gombos rongyokról, amikben parádéztak. Erzsi, ha tehette, inkább messziről elkerülte őket.
– Huh, még rohóc is van! – dünnyögött, mire a többi robotlány nevetésben tört ki, mert ismerték Erzsi fóbiáját, és mindig jót mulattak rajta.
De Erzsi ma különösen megrémült, mert azonnal eszébe jutott Talánka, a város jövendőmondója (és működési tanácsadója), aki minap megjósolta¹ neki, hogy valaki vagy valami meg fogja akadályozni, hogy összebarátkozzon Misóval, a fess, horpadt homlokú robotfiúval. Az Erzsi fejecskéjében futó programok, akik mind-mind felelősek voltak Erzsi viselkedéséért, lázasan vagy éppen nyeglén (kódjuktól függően) kommentálták az eseményeket.

– Szent Mikrocsip! Most mit csináljunk, Rácia? Ott egy rohóc, ahogy Talánka megjósolta!
– Ne nevettesd ki magad, Emócia! Ez egy búcsú! Még szép, hogy van rohóc! Egyébként nem értem, hogy miért félsz tőlük!
– Nem is félek!
– Nem? Akkor miért rándul össze Erzsi, amikor meglátunk egyet? Mert tőlem nem, az egészen biztos!
– Jól van, na! Kicsit félek!... Olyan félelmetesek!

¹ Százgigás Erzsi és a jövendőmondó