– Biztos... hukk... lemerült... hukk... – próbált megküzdeni az áramköreit lebénító olajpálinka hatásával Nil apó, vajmi kevés kevés sikerrel. Ezért inkább elővette kis fémflaskáját, amit vész esetére tartogatott magánál, és komótosan lecsavarta a kupakját. Ha már úgyis mindegy...
– Nem volt mára elég? – kérdezte ekkor egy fehér-képű, vörös-hajú rohóc, aki Nil apó mellett csoszogott csiricsáré, nagy-gombos ruhában. Kiguvadt szeme a spicces öregre meredt.
– De, azt hiszem... – nyögte Nil apó, és gyorsan visszatekerte a kupakot.
Mire újra oda mert nézni, már megint Fonák anyó ballagott mellette. Az öreg robot csodálkozva körbelesett, majd miután senkit sem látott, hitetlenkedve megrázta a fejét, és zsörtölődő felesége után sietett. Sem ő, sem a párja nem vette észre azt a teljesen friss, hevenyészve felsprézett rózsaszín feliratot, ami a templom oldalán virított, elcsúfítva az évszázados falakat.
Forrás: Freepik
Ezt a mesét a  Modern Robotnő   webáruház támogatta, akik nyilvánvalóan nem olvasták végig a történetet. De ez legyen az ő bajuk...

VÉGE

Még nem meséltél senkinek erről az oldalról? Nosza, gyorsan pótold, és oszd meg ezt a mesét! Köszönjük!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese

Ez a mese A hét kisrobot és a robontó című mese­könyv második kötetében szerepel, ami egyelőre kiadóra vár.