– Reméltem, hogy rád számíthatok, MacNeel! – lapogatta meg a vállát a király.
– Csak egy apró kérdés, felség!... Mennyire cuki ez a TikTokTik?
– Már miért lenne cuki?
– Felséged mondta, hogy aranyos.
– Aranyszínű, MacNeel, aranyszínű!
– Aha!... Akkor nem cuki?
– Nem tudom, MacNeel! Lehet, hogy cuki... De lehet, hogy nem!... Még az is előfordulhat, hogy dühösen rikácsolva nekiesik a szemednek! Mit számít az, hogy cuki, vagy sem?
– Jobban örülnék, felség, hogy ha nem valami ártatlan jószágot kellene lekaszabolnom az ügyünk érdekében.
– Értem, MacNeel... Akkor reménykedjünk abban, hogy a ravasz kis gazfickó megpróbálja majd kivájni a bal szemedet a pici tűhegyes csőrével, jó?
– Hú, az tényleg jó lenne, felség! Amúgy is cserélni kéne...
– Na, látod! Ha van egy kis szerencsénk, akkor sikerül is neki a manőver, és abban az esetben, lefogadom, nem lesz gond a kinyiffantással.
– Akkor semmiképp... – rázta meg fejét a lovag, majd elgondolkozva folytatta. – De mi van, ha mégis cuki? Csak nem kívánja, felség, hogy felkoncoljak egy kedves robottyúkocskát?
– Deeee, MacNeel! Igenis kívánom! Sőt, határozottan utasítalak rá! Van amikor az államérdeknek cuki robottyúkocskákon kell átgázolnia, és ez pontosan olyan eset!