Azzal Boszorkód vörösen fénylő szeme, ha lehet, még erősebben felizzott, a robotlovag pedig nem tudott mást tenni, mint felállni a hajó korlátjára, ott egyensúlyozni egy pár pillanatig, majd fejest ugrani a vízbe. Ezután a habok között kétségbeesetten csapkodva nézte, ahogy a Fekete hullám egykedvűen folytatja az útját kelet felé, és lassan eltűnik a horizonton.
MacNeel csüggedten kapálódzott a vízben. Még volt körülbelül két perce, amíg a tömítéseit teljesen tönkreteszi a sós víz, majd beáramlik a testébe, rövidzárlatot okozva érzékeny áramköreiben, és egyúttal pontot téve kalandos működésének végére.
– Hát ennyi volt – keseredett el a lovag, és Preferencia királykisasszonyra gondolt, aki hiába fogja visszavárni.
De úgy látszik, az égieknek más terve volt MacNeellel, mert váratlanul sötét árnyék úszott a lovag alá, akinek lába csakhamar szilárd talajra taposott, sőt lassan a teste is kiemelkedett a vízből. A lovag egy bálna hátán találta magát!