Bios király próbálta engesztelni a feldühödött roboszorkát, de az hajthatatlan volt
Csakúgy, mint Chipkerózsika, aki csak gúnyosan nevetett a megsértődött rendszergazdán, és kijelentette, hogy már rég itt volt az ideje, hogy szedje a sátorfáját az a fekete satrafa. Bios király ugyan próbálta menteni a menthetőt, és bocsánatot kért a lánya nevében, de a konok Boszorkód ezt nem fogadta el.
Eljött a dél, és Bios király kétségbeesetten toporgott a várkapuban. Leánya karba tett kézzel, gúnyosan figyelte, ahogy megpróbálja feltartóztatni Boszorkódot, aki fekete laptopjával a hóna alatt igyekezett a kapu felé.
– Beszéljük meg, Boszorkód! – könyörgött az uralkodó.
– Nincs mit megtárgyalnunk, felséges uram. Beszéljen a lányával, ha jót akar.
– Ezt hogy értsem? – hökkent meg a király.
– Úgy, hogyha az az elkényeztetett robotfruska nem kér bocsánatot, megátkozom a kastélyt.