Forrás: Microsoft Designer AIMacNeel lovag óvatosan kapaszkodott ki a Fekete-sziget hullámok ostromolta sziklás partjára, ahol koromsötét éjszaka volt. Ez még önmagában nem lett volna meglepő, de a tény, hogy délelőtt 11 felé járt, már igencsak azzá tette.
– A mindenit! – csóválta meg fejét a lovag, miközben bekapcsolta éjjellátó kameráját. – Bios király nem túlzott, itt tényleg mindig éjszaka van!
MacNeel hétrét görnyedt, és úgy lopakodott közelebb Boszorkód házához, ami mellett valóban ott állt a nagy fekete pajta. Mondjuk, éppenséggel lehetett volna rózsaszín is, abban a sötétben bárki feketének látta volna. A lovag a biztonság kedvéért a földön fekve kúszott el a pajtáig, bár egyelőre nem látott egy teremtett lelket sem. Lehet, hogy nincs itt senki, villant át az agyán, és ez a lehetőség bizakodással töltötte el.
A fekete digitális lakat tényleg nyitva volt, ahogy Bios király megjósolta. MacNeel lovag óvatosan leemelte, lerakta a földre, majd résnyire kinyitotta a pajta ajtaját, és belesett. Odabent minden csendes volt, csak néha hallatszott egy kis kaparászás, fészkelődés. Biztos a robotcsirkék, gondolta MacNeel, és besurrant az ajtórésen.